Karácsonyi rovatunkban ma újfent véleménynyilvánításra kérjük nyájas Olvasóinkat. Lehetne szavazás is, csak az olyan álságos, meg a problematika is összetettebb annál, hogy egyszerű ide vagy amoda kattintással meg lehetne oldani, és hát nem is fedi az elképzelhető, sokszínű véleményeket. Talán még a kérdés relevánsságán is el lehetne morfondírozni, több mint 48 óra van még vissza a csillagszórók beüzemeléséig, vásárolni már úgysem érdemes, már addig sem lehet eljutni, hogy legalább látótávolságba kerüljön az a pláza, a legfrissebb hírek szerint konkrétan egymást tapossák az emberek, mindenki elveri még idén a maradék pénzit, mielőtt az államháztartás hiánya okán jövőre kisajtolnák belőle, egyszóval van idő agyalni, na.

 

Bölcsészfeladat a „Mennyből az angyal”-parti előtt. Kérjük Olvasóinkat, írják meg kommentben, hogy mit gondolnak arról a furcsa jelenséghalmazról, aminek egyik oldalán az idei, várhatóan rekordösszegű karácsonyi költése az magyaroknak áll, másik oldalán az egy főre jutó felismerése annak, hogy a karácsonynak talán mégsem erről, a hitelfelvétel formájában megvalósított bankgazdagításról, fárasztó talpalásról, hanem az egymásra borulásról kellene szólnia. (És hogy ennek a felismerésnek sokan (lapokban, blogokban) olyan spanyolviasz-feltalálási hevülettel adnak hangot, amin mi itt a Bölcsészblog székházában, őszintén csodálkozunk).

 

Szóval erről a kérdés(körről) való csevegésre hívjuk, bölcsész és nem bölcsész Olvasóinkat egyaránt. Mi? Miért? És az úgy hogy? Hátha lesz valakinek ideje velünk tartani.