Ühüm, na ugye, és hát hogyispersze.

Itt az ideje, így az első bejegyzés magasságában, hogy valami ütős kis poszttal alapuljon meg az a fránya blogország, aminek reklámértéke egyszer majd az ilyen-olyan megacégek és hasonszőrű barátaik figyelmét is fölkelti, képviselőik akkor nagy butykos erszénnyel megjelennek a blog megálmodójának ajtajában, az lesöpri álláról a borostát, csipázik egyet, és Harrison Ford-ot is megszégyenítő mosollyal szignálja a kontraktot, lepacsizik az öltönyösökkel, Szent Szövetség, ha egyszer birodalmak találkoznak…

Szóval mondom, itt az ideje. Hát hogyne.

A jachtos-koktélszlopálós jövőképet, amibe a hawaii ingatlanbiznisz is csak passzióból fér bele, ezennel ünnepélyesen elreppentjük. Az első poszt még azt sem fogja valóra váltani, így, egyszál Partyizanka-elvtársként, amit a blog jobb oldalon ígér. A kibontakozást megelőző ősrobbanás kicsi kis löttyedt pukk csupán, akkora mint a kép itt balra, vörös meg izzik, de azért mégiscsak mégse. Arra hívja fel az esetleg éppen erre kóricálót, hogy ossza már meg velünk néhány gondolatát az alábbi kognitív térkép segítségével (egyszer majd lesz bőőőcsész-szótár rovat is, és akkor értelmezünk meg minden). Már persze, ha van ideje megtisztelni a blogot ezzel a tettel.

Na, mert úgy egyébként lesznek ebben a blogban mindenféle filmeknek mindenféle spéci megközelítései. Nem, nem filmkritika, abból annyi van, láncfűrésszel kell utat vágni közöttük. Mindig találunk majd valami apropót, emiatt nem kell körmöt rágni, ki fog bomlani szépen a szisztéma. (Helyére kerül az is, miért ígérhetünk a Steven Seagal-életműnek már most külön rovatot. De az még jóval a januári áremelkedések után lesz.) Most épp az ez (mármint az apropó), hogy ma reggel revacsingoltam a Doom-ot on DVD, mivel elsőre… hm… mondjuk, nem láttam olyan jól. A filmet ugye 70 miskából hozták össze, a kultjáték mozgóképes verziója, ecetera, bújt aki bújt. A következő postig várnánk a szíves hozzászólásokat, önvallomásokat az alábbi kérdések ürügyén, mert ezekre a felvetésekre ez a kis marhulás ideális orvosi lónak tűnik.

1. Van-e esetleg olyan erre járó, aki magát nagyonbölcsészként definiálja, és nem tetszett neki a múvi? Tell me why?

2. Ugyanez, csak „nagyonbölcsész és tetszett” kombinációban?

3. Becsapós kérdés: ha a Doom rossz, azért rossz, mert zsánerfilm, telezsúfolva bugyuta, tudományosnak látszó hívószavakkal (géntechnika, Mars, izéfegyver), vagy azért, mert másért (forgatókönyv, látvány, akármi)?

4. Akkor most induktíve ugyanez: sz*rnak tekinthető-e egy film attól, mert hülye zsánerek vannak benne (ahogy azt néhány elitkritikus érzékelteti), és egyáltalán, hol válik el a matéria a drágakőtől?

5. Mi az alternatíva egy ilyen film választásában a nagyonbölcsésznek és a kevésbé nagyonnak? Alternatíva-e?

Bónusz: izgultál vagy untad? Ok, indok, magyarázat?

És egyéb. Lehet polemizálni!