Karácsonyi rovatunkban ma újfent véleménynyilvánításra kérjük nyájas Olvasóinkat. Lehetne szavazás is, csak az olyan álságos, meg a problematika is összetettebb annál, hogy egyszerű ide vagy amoda kattintással meg lehetne oldani, és hát nem is fedi az elképzelhető, sokszínű véleményeket. Talán még a kérdés relevánsságán is el lehetne morfondírozni, több mint 48 óra van még vissza a csillagszórók beüzemeléséig, vásárolni már úgysem érdemes, már addig sem lehet eljutni, hogy legalább látótávolságba kerüljön az a pláza, a legfrissebb hírek szerint konkrétan egymást tapossák az emberek, mindenki elveri még idén a maradék pénzit, mielőtt az államháztartás hiánya okán jövőre kisajtolnák belőle, egyszóval van idő agyalni, na. The kérdés
Bölcsészfeladat a „Mennyből az angyal”-parti előtt. Kérjük Olvasóinkat, írják meg kommentben, hogy mit gondolnak arról a furcsa jelenséghalmazról, aminek egyik oldalán az idei, várhatóan rekordösszegű karácsonyi költése az magyaroknak áll, másik oldalán az egy főre jutó felismerése annak, hogy a karácsonynak talán mégsem erről, a hitelfelvétel formájában megvalósított bankgazdagításról, fárasztó talpalásról, hanem az egymásra borulásról kellene szólnia. (És hogy ennek a felismerésnek sokan (lapokban, blogokban) olyan spanyolviasz-feltalálási hevülettel adnak hangot, amin mi itt a Bölcsészblog székházában, őszintén csodálkozunk).
Szóval erről a kérdés(körről) való csevegésre hívjuk, bölcsész és nem bölcsész Olvasóinkat egyaránt. Mi? Miért? És az úgy hogy? Hátha lesz valakinek ideje velünk tartani.
Rohanunk, mit rohanunk, száguldunk, vágtázunk, fénysebesség plusz egy picivel utazunk a karácsony felé. Vészesen fogy az idő, úgy bizony, a tömeg egyre csak duzzad a bevásárlóközpontokban, mind nehezebb értelmes portékához jutni, már a teszkógazdaságos viaszgyertyákért is gyorsított snapszert kell vívni a konkurens vásárlókkal, az olyan, abszolút hiánycikknek számító termékek előrendelőire, mint a Nintendo WII, halálkommandók lesnek minden sarkon, hogy elragadhassák tőle az értékes zsákmányt.
A Bölcsészblog ezennel útjára indítja – tratatatam balról, bevonulás jobbról – kérészéletű Karácsony 2006 rovatát, ami jobb később mint soha alapon szerveződik, gyors téeszesítés, Szent Csillagszóró, már csak napok választanak el a zselés szalonra vetődés mámorító pillanatától… Szóval itt van mindjárt, bele kell húzni, hadd duzzadjon az angyalka puttonya, jöjjön az, ami addig belefér ezerrel.
Aktuálisan rosszul elsült kóstoló: a tévécsatornákon fölbukkanó mozgóképes szörnyeményt, a fenti cuccok népszerűsítése végett hiába nyomatják orrvérzésig, és estünk áldozatául többször is, mégsem tudjuk megjegyezni az elejét. Mindegy, valószínűleg nem is ez a lényeg, hanem, mint tudjuk, a termék, meg a köré épített miliő. Ez esetben ez egy meg nem nevezett közért, bolt, hiper, szuper, valami, ahol étel van, ebben vásárol az átlagmagyar család. A két gyerek meg a szülők maguk a nyolc lábon járó ungarise Adamsfamily-mutató: a szülők fiatalok, átlagkinézetűek, a csaj szőke, a pasi kis kedvesforma, olyan túlzó mimikával adják elő ezt a kis egyfelvonásost, hogy gond nélkül utolsók lennének az általános iskolás színészszakkörök összecsapásán. Értjük mi, ez szakma, így kell.
Mit mondana erről Morgan? (a 19. század közepének evolucionista antropológusa, 1877-ben Ősi társadalom címmel nagyhatású, bár azóta jelentősen túlhaladott művet jelentetett meg):
A jachtos-koktélszlopálós jövőképet, amibe a hawaii ingatlanbiznisz is csak passzióból fér bele, ezennel ünnepélyesen elreppentjük. Az első poszt még azt sem fogja valóra váltani, így, egyszál Partyizanka-elvtársként, amit a blog jobb oldalon ígér. A kibontakozást megelőző ősrobbanás kicsi kis löttyedt pukk csupán, akkora mint a kép itt balra, vörös meg izzik, de azért mégiscsak mégse. Arra hívja fel az esetleg éppen erre kóricálót, hogy ossza már meg velünk néhány gondolatát az alábbi kognitív térkép segítségével (egyszer majd lesz bőőőcsész-szótár rovat is, és akkor értelmezünk meg minden). Már persze, ha van ideje megtisztelni a blogot ezzel a tettel.
